Hímes tojás és a beteg nyuszi

Anya megtanult tojást írni.

Kesicét készítettem úgy, ahogy a nagykönyvben elő van írva. Megvásároltam a méhviaszt, kis nyeles lábaskát hozzá. Szinte a tojásfestéken bukott az egész: ki gondolta volna, hogy nagycsütörtökön már nem kapni piros tojásfestéket, olyant, amelyben a tojásokat főzés nélkül meg lehet festeni? Végül kénytelen-kelletlen zöldre fanyalodtam. Előző években a tojást mama festette meg nekünk, hogy húsvét reggelén teljes legyen Ákos meglepetése és öröme, amikor felkutatjuk a házat a tojásokért, s rendre bukkannak elő: a szekrényből, a házipapucsból, a könyvespolcról... A tojásírás bonyolult, többrészes folyamata már nem történhetett észrevétlenül. Vasárnap nagy gonddal minden együtt volt: viasz felolvasztva, asztal tojásíráshoz terítve, apuka gyermeknek a forró viasztól való távoltartására befogva. Átadhattam magam tehát a tojásírás örömének. Legalább egyszer mindenkinek ki kellene próbálnia, egész délutánt elvesz ugyan egy tucatnyinak a megírása, de sok örömét leli majd benne az, aki szereti az ilyen jellegű foglalatosságot. Megszülettek a csodálatos remekművek – csupa eredeti szebbnél szebb minta.

Hétfőn reggel Ákos azzal ébreszt, siessünk megkeresni a tojásokat, amiket a nyuszi eldugdosott az éjszaka. Puff! Erre nem számítottam. Most nincsenek elrejtett tojások, mondom, hiszen, emlékszik, mi magunk festettük meg őket. Lebiggyesztett száj, óriási csalódás. A megszokotthoz való gyermeki ragaszkodással követeli, hogy úgy legyen, ahogy mindig is szokott. Akkor elárultam Ákosnak a titkot: a nyuszinak megsebesült a lába, ezért megkért, hogy az idén én készítsem el a tojásokat. Aztán jött a mentő ötlet Ákostól: apuka dugja el őket, s mi majd megkeressük!

Úgy lett. Apuka elrejtegette a zöld hímes tojásokat – be kell ismernem, egészen profi tojásrejtegető: az utolsó tojás csak este került elő... És lett nagy öröm, valóságos izgatottság, Ákossal egyenként fedeztük fel a tojásokat, és az apró ajándékokat, amelyeket valóban maga a húsvéti nyuszi hozott el személyesen, fájós lába ellenére is.

*

Autóban turistáskodunk néhány óra erejéig. Gyorsan terítékre kerül Ákos egyik kedvenc aktuális témája, a Föld, a bolygók, a „meteorizok”. Meséli, hogy az egyik rajzfilmben azt mondják, a Föld kerek, de az emberek szerint négyszögű. Mondjuk: bizony kerek a Föld. Máskülönben sem szabad mindent elhinni, ami a rajzfilmekben történik, elhangzik. Teljesen megnyugszom a választól: – Nem is hiszek el mindent. (...) De a nyuszit, azt hiszem, mert az igazi!