Farsang 2007

Ma farsang volt az óvodában. Ákos bohócnak öltözött. Krisztától kaptunk színes, göndör parókát, Kata színinövendék fiától fehér arcfestéket, a ruhát meg turkáltuk. Na és persze, a piros orr, no, az már „befektetés” volt. Árpi a netről válogatta ki a legalkalmasabb bohócarcot, és rúzzsal, fehér arcfestékkel pompás bohócarcot varázsolt Ákos egyre elégedettebb pofijára. A festésnek szinte minden szakasza után rohant a tükörhöz megcsodálni az eredményt. De ennél is nagyobb jelentőséggel bírt az, hogy a folyton utazó, így ritkán látott és nagyon hiányolt APA festette őt.

Remek farsangot temettünk: volt ott pillangó, mókus, Zorro, kalóz, pókember, Piroska, hópehely, tavasztündér, kakaska és még egyéb is. Tomboláztunk is, aztán buli következett: igaz, kezdetben a zene inkább csak arra volt jó, hogy a beszélgetésre vágyó szülők rekedtre kiabálhassák magukat, és a gyerekeknek sem hiányzott, hiszen a sok játék és kergetőzés teljességgel lefoglalta őket. Tova kilencig nyúlt el a mulatság. Otthon vacsora, fürdés, esti mese, ajaaaj, hányan fognak elkésni holnap az óviból... :)))

*

Kezdetben párnákkal hízlaltuk meg Ákost bohócosra, de a farsangi készülődés forgatagában egy-kettőre lemozogta bokájához a kispárnákat, így azokról végül lemondtunk. Még a kispárnás negyedórában történt. A gyerekek roppant élvezték Ákos piros orrát és duciságát. Az óvoda tűzről pattant Johannája kíváncsiskodott: – Ákos, mi van a nadrágodban? Ákos szemérmesen válaszolt: – Johanna, most nem mutathatom meg a p.cámat...!!

(„Most”...????)

Ákos, a rendőr

Egyike azon ritka napoknak, amikor oly korán távoztam a szerkesztőségből, hogy tata éppen csak kivette Ákost az óvodából. Ákos a társaival még kergetőzött az óvoda tágas, gyepes, barátságos udvarán, amikor odaérkeztem. Látom, szívem csücske elrohan, „elbújik” a gyér tuják között, Patrik és Zsolti meg „fogjuk el a pimasz rendőrt!” felkiáltással nyomába erednek. Kisvártatva Ákos egy tujához „kötve” áll szemközt a bűnözőkkel. Nos, ekkor takarodót fújtak a szülők, Ákostól hazafelé úton kérdezem, mit játszottak.
– Én voltam a rendőr, Patrik és Zsolt a bűnözők.
– Miért üldöztek téged?
– Mert bezártam Patrikot a börtönbe.
– Miért zártad be?
– Hogy rabolja ki a bankot.
Elárulom, itt egy kicsit zavarba jöttem.
– Hogyhogy? Hát ha bezárod nem tudja kirabolni a bankot.
– A börtönből nyílt egy vasajtó, ott volt a bank.
Aha, ezt a részét már értem! De hogy az én „rendőr” fiam miért akart segíteni a rablóknak bankot rabolni? Próbálom magyarázni a rendőr feladatát.
– De hát a rendőrnek az a dolga, hogy megbüntesse a bűnözőket, nem hogy segítse őket!
– De mi megegyeztünk Patrikkal, hogy megosztozunk a zsákmányon...
Akkor óriásit nevettem, tatával együtt. Ma már kicsit keserű a szám íze. Ennyire egyértelmű már egy hatévesnek is, hogy mai világunkban a pénz, a gazdagság a legfontosabb? Vagy legalábbis ez az üzenet jön le nekik? Hiábavaló lenne az az immár közel hat éve olvasott-mondott sok-sok mese, ahol mind-mind a jó győzedelmeskedik...?

A gitár

Ákos gyönyörűen, választékosan beszél – bár elég nehéz őt leszoktatnom a tatától ellopott aztatról meg ottanról –, de nem mondja az R hangot. Azaz nem mondta, tavaly őszig. Októberben logopédus látogatott az óvodába, és azóta heti egy alkalommal eljárunk a nagyon kedves Éva néni rendelőjébe R betűt csalogatni. Az első R hangnál elfutotta a könny a szemem – nem tudtam, az örömtől Ákos sikerén (alig 2-3 találkozó után már sikerült kimondani), vagy pedig abbéli bánatomban, hogy hatévesemről ezzel lekopott az utolsó „babás” jellemvonása is. Azóta már vígan pereg az R, és ma az utolsóelőtti találkozónk lesz Éva nénivel. A néhány hónap során sok érdekes feladatot kaptunk otthonra is. Tegnap a fotókról „olvasgattuk”, hogy kinek milyen tárgya van. Például így: Johannának játékai vannak. Viktornak rakétája van. A dolog úgy működött, hogy én rámutattam a képre, feltettem a kérdést, Ákos pedig válaszolt rá. Tibornak gitárja volt. Ákos azt mondta: – Tibornak hegedűje van. Mondom neki, hogy hát a hegedűhöz tartozik vonó is, márpedig az nincs a fotón.
– Tényleg nincs – ismeri el.
– Akkor Tibornak mije van?
– Zongorája...