Egyike azon ritka napoknak, amikor oly korán távoztam a szerkesztőségből, hogy tata éppen csak kivette Ákost az óvodából. Ákos a társaival még kergetőzött az óvoda tágas, gyepes, barátságos udvarán, amikor odaérkeztem. Látom, szívem csücske elrohan, „elbújik” a gyér tuják között, Patrik és Zsolti meg „fogjuk el a pimasz rendőrt!” felkiáltással nyomába erednek. Kisvártatva Ákos egy tujához „kötve” áll szemközt a bűnözőkkel. Nos, ekkor takarodót fújtak a szülők, Ákostól hazafelé úton kérdezem, mit játszottak.
– Én voltam a rendőr, Patrik és Zsolt a bűnözők.
– Miért üldöztek téged?
– Mert bezártam Patrikot a börtönbe.
– Miért zártad be?
– Hogy rabolja ki a bankot.
Elárulom, itt egy kicsit zavarba jöttem.
– Hogyhogy? Hát ha bezárod nem tudja kirabolni a bankot.
– A börtönből nyílt egy vasajtó, ott volt a bank.
Aha, ezt a részét már értem! De hogy az én „rendőr” fiam miért akart segíteni a rablóknak bankot rabolni? Próbálom magyarázni a rendőr feladatát.
– De hát a rendőrnek az a dolga, hogy megbüntesse a bűnözőket, nem hogy segítse őket!
– De mi megegyeztünk Patrikkal, hogy megosztozunk a zsákmányon...
Akkor óriásit nevettem, tatával együtt. Ma már kicsit keserű a szám íze. Ennyire egyértelmű már egy hatévesnek is, hogy mai világunkban a pénz, a gazdagság a legfontosabb? Vagy legalábbis ez az üzenet jön le nekik? Hiábavaló lenne az az immár közel hat éve olvasott-mondott sok-sok mese, ahol mind-mind a jó győzedelmeskedik...?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése